Elmesélem, hogyan és miként ugrottam vissza jó néhány évet az emlékeimben egy tabló segítségével és közben milyen gondolatokat hoztam vissza magammal.
TABLÓ.
Talán amiatt olyan fontos 17-18-19 évesen, mert ez az első igazi nyomunk a világban. (egy piciben ugyan, de…abban a korszakunkban sok mindenről gondolunk sok mindent)
Ekkor vagyunk egyszerre kint is. Bent is.
Egyszerre préselnek és tutujgatnak minket, ami elég idegtépő. Kikérjük magunknak, hogy gyerekként kezeljenek, közben pedig olyan semmiségek jelentik a mindent, mint hogy:
melyik fénykép legyen az 5-ből? Elég Jól nézek ki rajta? Melyik sorban vagyok? Ki mellett? Miért ott? Rajzból ‘CSAK’ 4es? De hát így nem leszek kitűnő!
és hasonló gondolatok… 🙂
csak vicceltem 🙂 vagy csak a ‘saját’ emlékeimből indultam ki?
Aztán az is olyan fontos kérdésnek tűnik, hogy vajon a suli melyik részére kerül majd? Elég sokan látják majd?
Tök érdekes nem? Kis szerencsével sok utána következő évfolyam számára lehet néhány perces elfoglaltság, hogy felfedezzenek rajta minket és véleményt formálhassanak és találgassanak felőlünk, hogy „vajon, mi lett belőlük?”
A másik meghatározó eleme egy tablónak a választott tematika!
Kissé nehéz egységes formába önteni 30 teljesen különböző fiatalt úgy, hogy ők maguk egyszerre akarnak egymáshoz tartozni, és senkihez sem hasonlítani. Egyszerre emlegetik őket 12-es szám + betű kombináció alatt és önálló személyiségekként is. Persze ezeket a cimkéket kedvükre váltogatják -ők is és a tanárok is-, annak függvényében mikor épp melyik az előnyösebb és kinek.
ÉRDEKESSÉGEK
- DENSZ!
- Eddig készült: 2 hónap
- Gimiben fogszabályzóm volt! 😀
Nem most voltam végzős gimis, szóval elég kiváncsi voltam milyenek a mostaniak.
Kétszer vagy talán háromszor is velük tölthettem egy napot. Reggel kezdtem és ebéd körül jöttem el:)
A DNG-ben amúgy iszonyat ‘durva’ beléptető rendszer működik 😀 zseniális, nem lehet ám csak úgy átslisszanni (minden portás ismeri az ide járó diákokat, szóval lehetetlen, próbáltam).
Mindkét alkalommal tesi órával ‘kezdtünk’ (0. óra, duplatesi haha!), az érettségik miatt azonban már nem igazán nyúzták őket, inkább az volt a cél, hogy had engedhessék ki a gőzt ha szeretnék, de valamit azért mégiscsak mocorogjanak, ha csak 2×45 percben is. Persze itt is vannak notórius kerülők, könnyített tesisek na meg persze profi válogatott szinten művelők is de a nagyja náluk szeret és akar mozogni így floorball meccsen vehettem részt. Amíg egyiküket rajzoltam, addig a többiek ordibáltak és rohangáltak. I-MÁD-TAM!!
Majd elindult a nap:D és beülhettem még néhány órára. A specifikációk miatt ők is állandóan keverednek az évfolyam többi osztályával vagy másik órára mennek emiatt különválnak, így első körben nem volt lehetőségem mindenkit egy szuszra lefirkantani. De ők valahogy mégis együtt vannak. Úgy értem tényleg. A különbözőségük ellenére ők tényleg együtt vannak. Jó volt őket így látni. Természetesen ez sok tényezős dolog eredménye: kell egy nagyon jó osztályfőnök és természetesen kell egy sereg tehetséges és ambíciózus gyerek.
Többükkel beszélgettem a rajzok készítése közben és nem azt kaptam, amire számítottam 🙂 generációs önzőséget és kihaénnem attitűdöt akartam látni, de nnek nyoma sem volt. Keresik még ugyan magukat a legtöbben, de nem tervek nélküli módon és nem is mások elvárásait követve tapogatóznak. Nagyon üdítő volt közöttük lenni.
Én még hálásabb voltam, mikor már nem kellett matek órán ülnöm… bocsánat Maci néni…:)
Na ezután a kis emlékmúzeumi körtúra után térjünk vissza a tablóra magára, meg a tematika részre.
Mint már próbáltam bontogatni, nem olyan egyszerű 30 embernek közös nevezőre jutnia, főleg, mivel a lányok ilyenkor hát…tudjátok. Külön fodrászhoz, pilláshoz, sminkeshez mennek csak azért, hogy tuti legyen a tablókép…szerinted mennyire megvalósítható végül az az elgondolás, hogy ők maguk fénykép formájában ne kerüljenek rá?
Szóval majd látni fogod a rajzokon: portré kivágásokat alkalmaztam,mert az első koncepció szerint ezek a rajzok lettek volna a tablón:)
végül demoktratikusan megbeszélték, hogy nem. Lesz fénykép is
Nekem pedig – mint ilyen esetben rengetegszer- megszólalt egy picur hang a fejemben, hogy de hát mi értelme lenne két ugyanolyan képkivágának egymás mellett…így jobban kláttam, ha egész alakban rajzolom meg őket. Azokból a rövidke epizódokból építkeztem amiket addig tapasztaltam amíg suliba jártam velük. Ezek alapján próbáltam őket elképzelni, hogy vajon milyen ruhát viselnek legszívesebben, vagy hogy melyik beállás a leginkább rájuk jellemző.
Végül azon kezdtem el rugózni, hogy valamiképp mégiscsak muszáj megmutatnom, hogy ők maguk milyen egyediek, ezért a következő megbeszélni valóm velük az a háttér volt…valamint a szín kérdés.
(Minden évben vadászom a legérthetetlenebb háttereket, amelyeket tablókhoz használnak fel. Ilyen például az indokolatlan cowboy-os téma vagy a különböző képekből összedobált montázsos megoldások, de talán az eddigi legzavarbaejtőbb, amit ebben a témában láttam, annak a közepén egy autószerelő garázsának ajtajára akasztott naptár szereplője volt látható GRAFITTAL megrajzolva némi deformitással.) de menjünk tovább:D
Nem akartam ‘egyenruhát’ rájuk aggatni csak azért, hogy egységesebben nézzenek ki, de hagyományos értelemben vett rangasz* kinézetű csoportképet sem szerettem volna a különféle outfitek miatt, végül az tűnt a legjobb megoldásnak ha mindegyikük kap egy színárnyalatot. Ezeket első körben én választottam nekik, amolyan ráérzés alapon, de a végén csupán csak néhány embernél kellett változtatnom, amit óriási sikernek könyveltem el (mégiscsak 30 ember, nem? :D)
Íme a 12. AC tablójának végleges formája:)
