Ebben a nem túl rövid blogbejegyzésben arról olvashattok, miként festettem meg egy 7 tagú családról készült meseportrét egy icipici méretű LOUIS VUITTON táskára.
Ha kíváncsi vagy milyen nehézségekbe ütköztem és miként sikerült ezeket megoldanom, olvass tovább és nézd meg a végeredményt.
Egy egészen elképesztő projekten dolgozhattam az elmúlt időszakban ugyanis a rajzomat nem csak a megszokott papír alapú formátumokra kellett megterveznem és átadnom, hanem meg is kellett festenem azt.
Minden technika más és más, ezért amiatt mert valaki ügyesen bánik a ceruzával még nem jelenti azt, hogy festeni is tud…
A másik dolog, ami miatt különösen zavarban voltam az elején azt maga a hordozó felület jelentette.
Vajon, van annál nagyobb stesszfaktor, mint amikor egy olyan táskára kell festened, ami bizony luxus kategória?
Jól bejáratott klisékkel tudom csak leírni azt az érzést, amelyet akkor éreztem mikor kiderült, hogy egy LV táskáról van szó és hogy tulajdonképpen mennyire apró is a kis ‘clutch’. Nem tagadom, megijedtem. Rengeteget gondolkoztam és a fejemben egyfolytában egy lámpa villogott, amin az állt, hogy „EZ A TÁSKA TÚL KICSI AHHOZ”
Az egész egy telefonhívással kezdődött. Emese volt a vonal túlsó végén, ő az ország egyik legkiválóbb esküvőszervezője, elképesztően egyedi megoldásokkal segíti a párokat, hogy pontosan olyan legyen az esküvőjük, amilyenek azt megálmodtak. Ennek köszönhetően szenzációs menyasszonyokkal és boldog feleségekkel tartja a kapcsolatot.
Az egyik ilyen csodanő Anna. Az ő táskájának megfestésének folyamatát olvashatjátok épp.
Amikor letettük a telefont, máson sem járt az eszem, csak azon, hogy nekem ezt most mennyire jól kell csinálnom: ugyanis nincs második lehetőség.
Ha elrontom, az bizony kellemetlen lesz.
HASZNOS LINKEK
A MEGRENDELŐ KÉRÉSE:
A táskára egy részben fiktív családi jelenetet kellett megterveznem: 5 fővel és két kisállattal.
Néhány konkrét részleteket is tartalmazott a brief, amelyet mindenképp bele kellett építenem a képbe.
Az outfitek, a helyszín, a háttérben lévő akácia valamint a hőlégballon és annak színe voltak azok az elemei a grafikának, amelyeken nem változtathattam.
A digitálisan készült rajz csupán mintául szolgált, ugyanis a táska méretei miatt (23×13,5×4 cm) jobbnak láttam, ha az egész alakos ábrázolás helyett egy szűkebb kivágást használok. A helyzetet tovább nehezítette, hogy egy nagyon aprólékos és részletgazdag témáról van szó. Portrézni nagyobb méretben sem egyszerűbb, festeni meg különösen nem.
A különböző árnyalatok próbálgatása jóval könnyebb Photoshopban és annyi réteget rakhatok egymásra, amennyit nem sajnálok és ha valamelyik nem illik oda, akkor minden további nélkül törölhetem azt, de ez nem így működik festésnél…
Ééés az utánajárás:
A pályát nehezíti, hogy a táskáknak a felülete nem egyenletes, hanem dombornyomott.
Ami egy ilyen aprólékos téma esetében külön érdekes, mert bizonyos vonalak lerakásakor az is figyelembe kell vennem, hogy térben is mocorgunk, valamint különböző szögekből is jó kell, hogy kinézzen.
A másik a funkcionalitás. Mert, hogy bírni kell a viseletet is. Teljesen mindegy, hogy milyen mértékű igénybevételnek van kitéve az adott darab, a mintának ki kell bírnia az anyag hajlását anélkül, hogy megsérülne.
Elképesztő mennyiségű videót néztem végig, és nagggyon sok blogbejegyzést olvastam azzal kapcsolatban: hogy milyen festékkel, tisztítószerrel és eszközökkel érdemes nekikezdenem, honnan rendeljem, milyen színeket valamint hogyan fogok tudni skiccelni a felületen ééééés egy sor más lelkiállapotomat megrengető gondolat.
Amíg terveztem, rajzoltam, újragondoltam és kezdtem előlről az egészet, megérkeztek a szükséges kellékek és kezdhettem is neki a feladatnak.
A minta felrajzolása okozott némi fejtörést, ugyanis visszatörölhető és alig észrevehető módszerre volt szükségem. Így ehhez a fázishoz krétafilcet használtam, nem pedig festékfilcet. Ezután azt a területet ahova a figurákat szántam teljesen fehérre alapoztam. Azért is érdemes beépíteni ezt a lépést, mert ha olyan a felületre dolgozunk, mint például ez is: félő, hogy nem olyan színeket kapunk majd mint szeretnénk, vagy túl sok festéket kell egymásra rétegezni a kívánt eredmény eléréséhez, ami szintén kerülendő.
FONTOS!
Minden réteg felvitele után meg kell várni, míg a festék megszárad. Erre tökéletesen alkalmas egy otthoni hajszírtó is. Én 2 percig szárítottam a különböző rétegeket.
Érdemes egyszerre csak kisebb területeken dolgozni, mert a festék ettől függetlenül gyorsan szárad, így ha átmeneteket akarsz kialakítani és túl nagy területet pingálsz, könnyen lehet, hogy nem lesz rá lehetőséged…:)
Összeségében egy nagyon tanulságos megbízás volt. Ennek a technikának köszönhetően pedig rengeteg türelemre és precizitásra tettem szert. Természetesen a végeredmény közel sem tökéletes, de nagyon átmozgatta az agyamat. Ezerszer átgondoltabban kellett minden letennem minden festéknyomot és még így is rengeteg tervezést igényelt… amiatt, amit a bejegyzés elején pedzegettem: nincs lehetőség Ctrl+Z billentyűkombinációkra, ha elrontod, könnyen borul az egész elképzelés.
A tanulság mindenképp az, hogy kikapcsolódásképp, vagy csupán azért, hogy edzésben tartsuk kreativitásunkat érdemes olyan dolgokat is csinálnunk alkalomadtán – legyen szó teljesen eltérő tevékenységről, vagy csupán egy másik eszköz kipróbálásáról – amelyekben nem vagyunk olyan jók.
Végül csupán néhány gondolat erről az apró táska bilétáról. Anna szerette volna meglepni Lucát, így azt kérte, hogy kerüljön rá a monogramja pont úgy, ahogy a Louis Vuitton készíti, a másik oldalára pedig készítsek egy portrét Drazséról, a mopszról:)
na ő tényleg cuki lett:)
